Sajnos magyar nyelven összesen 3 bulldogokkal kapcsolatos könyv jelent meg. Abból egy hozzáférhetetlen, a többi pedig inkább ismertető füzetke, mint könyv. Pontosan ezért most egy csak angol nyelven megjelent könyvet szerenték nektek bemutatni, melynek teljes címe: Bulldogs (Barron’s Complete Pet Owner’s Manuals). Szerzője Phil Maggitti, aki maga is szenvedélyes bulldog tulajdonos. Véletlenül akadtam rá az interneten és kíváncsivá tett, hogy vajon milyen új dolgokat tanulhatok meg a könyvből. Miután elolvastam, vegyes érzelmeket tápláltam a könyv iránt, így úgy döntöttem, hogy megosztom veletek ezeket a tapasztalatokat.

bulldogs_owners_guideA könyv az első pár oldalon megkérdezi az olvasót, hogy miért is szeretne bulldogot és vajon miért pont a gazdit szeretné a bulldog. Ezután röviden kitér arra, hogy miért kant vagy miért szukát válasszunk, mikor és miért kell ivartalanítani őket. Szerinte az ivartalanítástól sokkal civilizáltabb lesz a kutya. Példának hozza a kanok jelölgetését. Ez érdekes gondolat, szerintem nem ezért szoktuk ivartalanítani őket, hanem inkább egészségügyi szempontból. Boss is sokat jelölgetett amikor hozzámkerült, de mitán letiltottam őt róla abba is hagyta. Azóta nem csinálja.

A következő feladatunk eldönteni, hogy kölyök, fiatal vagy felnőtt kutyát, egyet vagy egyből kettőt? Milyen színűt? Versenyre is akarjuk-e vinni, vagy csak otthoni háziállatnak? Érdekes, hogy a kinti árak szerintem jóval magasabbak mint az itthoniak. Átszámítva egy átlagos, nem versenyre tenyésztett 12 hetes kölyökkutyát például 175.000 - 330.000 közötti Ft-ért vásárolhatunk meg, míg egy jobb nevű tenyészetből már bizony 660.000 Ft-t is fizethetünk. Az itthoni árak szerencsére nem ilyen magasak.

Érdekes, hogy az amerikai lelkiismeretes tenyésztők legkorábban 10 - 12 hetes korukban választják csak el az anyjuktól a kutyát, addig nem engedik hazavinni. Az indoklása ennek röviden az, hogy túl nagy stresszt okoz egy 10 hétnél fiatalabb bulldog kölyöknek a költözés, az új környezet. Hozzáteszi még azt az elrettentő példát is, hogy nagyon kevés kölyköt lehet 10 hetesnél fiatalabban szobatisztaságra nevelni. Majd kitér arra, hogy milyen külső jegyeket ellenőrizünk le mindenképpen a kutyuson, mielőtt megvásároljuk. Természetesen Amerikában a vásárlás során megkapjuk a bulldog papírjait és visszavásárlási garanciát is, amennyiben rejtett egszségügyi problémái lennének a kölyöknek.

A következő fejezet kifejezetten mulattatott. Az első 100 napra lát el minket tanácsokkal az író. Esőként a legszükségesebb eszközöket veszi sorra. Ide sorolja például a vasketrecet. Azt hittem, hogy félreértettem, de a következő oldalon található képen is egy szép nagy vasketrec látható, benne egy csalódott bulldoggal. Ez volt az a pillanat, amikor kételkedtem benne, hogy biztosan végig szeretném-e olvasni ezt a könyvet, vagy most lenne a megfelelő pillanat, hogy letegyem. Erőt vettem magamon és továbbolvastam. Az író szerint több kutyafekhelyet is helyezzünk el a lakásban, hogy bárhol lehetősége legyen kényelmesen elhelyezkedni. Én azt mondom, hogy legyen csak egy helye, az viszont nyugodt helyen, hogy oda bármikor vissza tudjon vonulni. Neki is joga van a zavartalan piheneshez, nem csak nekünk.

Ezután javasolja, hogy bulldog biztossá alakítsuk a lakást és mindent, amit elérhet a bulldog tüntessünk el, vagy biztosítsunk be, hogy ne tehessen benne kárt. A gyerekbiztos konnektorra kifejezetten felhívja a figyelmet. Érdekes se Brownie se Boss nem mutatott még érdeklődést a konnektorok iránt. A kedvenc részem az a könyvben, amikor azt mutatja be nekünk olvasóknak, hogy hogyan kell hozzászoktatni a bulldogunkat a ketrechez. Szerinte minden alkalommal amikor elmegyünk otthonról, zárjuk be a ketrecbe, mert így nem fog a lakásban kárt okozni. Én azt nem értem, hogy ilyet egyáltalán hogyan lehet leírni? A következő sor pedig kiverte egy picit a biztosítékot: _“A bulldog ketrece az ő kastélya”._ Itt pihentettem egy pár órát a könyvet. Meglepetésemre üdítő és jó tanácsok következtek, a kölyökkutyák szobatisztaságra neveléséről. Miként lehet látni a kutyuson, ha pisilnie kell, milyen gyarkan kell kivinni őket, stb.

Egy érdekes résszel folytatódik a könyv: Hogyan mutassuk be a gyerekeknek és más háziállatainknak az új szerzeményt. Ennél a résznél is előjött a ketrec. Picit olyan hatást kelt az író, mintha a bulldog egy vérengző fenevad lenne, akit mindig el kell zárni, máskülönben széttépi az embert és más állatokat.

Következik az étel, egészséges súly, hányszor egyen a kutya kérdéskör, amit reatív hosszan ecsetel. Nem kifejezetten bulldog specifikus információkkal. Majd a várva várt rész, amely az ápolással foglalkozik. Itt is nagyon jókat lehet kacagni azokon a tanácsokon, hogy “a kutyának már kiskorától kezdve naponta mossuk meg a fogát fogkefével”, illetve egy hatalmas felsorolással, hogy milyen eszközökre van szükségünk a kedvencünk szőrének ápolásához. Az író heti 3x szőrápolást javasol és tippeket ad arra, hogy miként fogjuk le a kutyát a szőrének kefélése közben, hogyan fürdessük, majd újabb hatalmas lista a fürdetéshez. Javasolja, hogy a bulldogunk fülét is tisztítsuk jó gyakran. Ezt talán a legrosszabb tanács a könyvben. A körömvágást is heti rendszerességgel ajánlja. Gondolom az ő kutyái nem mozogtak eleget, Boss körmei például szinte csonkig vannak kopva annyit fut a labdáért. Soha nem vágtam még.

Oltások, betegségek, paraziták, veszélyforrások elég rendesen ki vannak vesézve, többek között a hőérzékenység, diszplázia, cherry eye. Ezek után nevelési és engedelmességi gyakorlati tanácsok következnek, amiket akár át is ugorhatunk, mert még olvasni is rossz volt.

A könyv végére marad a legszomorúbb rész: Mit tegyünk, ha a kis kedvencünk öregszik és ezzel kapcsolatosan leírja a teendőket az étrend változástól kezdve egészen az altatásig.

Összességében nagyot csalódtam a könyvben, sokkal többet vártam tőle. Sok oldalon keresztül nem éreztem egyáltalán, hogy bulldog specifikus könyvet olvasok, sok esetben pedig olyan érzésem volt, mintha az író nem ismerné a bulldog fajtát. A nevelési tanácsok rettentő maradiak és bár valamilyen formában a jutalmazásos rendszerre épít, össze sem hasonlítható a pozitív megerősítésen alapuló klikkerképzéssel. A könyvben található képek nem egységesek, gyenge minőségűek. A könyvet sajnos nem javaslom senkinek, viszont ha jót akarunk nevetni és szörnyűlködni, akkor érdemes legalább egyszer elolvasni, hogy tudjuk hogyan ne neveljük a bulldogunkat.

A könyv értékelése:

(25)